Sziasztok
Tomi vagyok a férj.
Jön a blog vége csak közben megszületett, elfoglalt let anyuka.
34. hét
Március 5 - 11
Hétfőn megkaptam a 24 órás vérnyomásmérőt. 1 órát vártam, míg a klinikán találtak 2 elemet, ha szólnak, előre hozok én magammal. Nem jó a gép kijelzője, úgyhogy csak találgatok, milyen eredményeim lehetnek. Az eddigi mérések alapján a gyógyszer dózisát felemelték. Kedden megyek levetetni és konzultálni az orvosokkal az eredményről.
Levették a vérnyomásmérőt, a 3 gyógyszertől jobbak az eredmények. 2 hét múlva kontroll. A nőgyógyász szerint fő feladatom, hogy minél tovább benn tartsam a gyereket. Szuper.
Elküldött NST-re, hogy megnézzük Flórinál jelent-e valamit az én magas vérnyomásom. Az alapvizsgálat ugye 30 perces, amikor is 3 percenként rohant hozzám valaki, mert Flóri annyit mozgott, hogy vagy felgyorsult a szívdobogása vagy elmászott a tappancs alól és nem is volt szívhang, ezért a gép folyton sípolt. Kb negyedórát bírták, amikor az egyik hölgy rámutatott egy gombra ezzel a szöveggel: Anyuka, ha megint sípol a gép ezt kell megnyomni! Nyomkodtam én rendületlenül. Még a hőmérsékletemet is megmérték, hátha magas és attól ilyen fickándozós a magzat. Közölték velem, hogy nem kellene a gyereknek ennyit mozognia. Mondtam én 8 hónapja próbálom ezt neki megmagyarázni, de nem figyel rám, minden segítséget szívesen veszek. Ha ők meg tudják értetni vele, csak hajrá. Hát mit mondjak, nem értékelték a humoromat. A végén kértem mondjanak már valamit, mert csak 2 nap múlva megyek vissza a dokihoz, erre rám ripakodtak, hogy ezzel az eredménnyel azonnal rohanjak a dokihoz. Ááááááááááá. Szörnyű. A doki ránézett a papírra, jót röhögött, megkérdezte mit csinálta a gyerek a vizsgálat alatt, mondtam mozgolódott, szépen összehajtotta a papírt és elküldött haza.
Otthon feküdtem a kanapén, egyszer após macskája oda kéredzkedett. Hagytam, hogy felugorjon, erre ráfeküdt a hasamra és nekiállt dorombolni, Flóri meg rugdosott neki. Nagyon jópofa volt. Megvolt Flóri és Paris első találkozója.
A Tamás napot úgy ahogy volt elfelejtettem. Nem mintha ő nem. Még szerencse, hogy ilyeneket nem szoktunk ünnepelni. De másnap azért felköszöntöttem.
Csütörtökön újabb áramlási, ahol minden jó lett. A doki a papírjaim közt kutakodva, rábukkant az Nst-re, újra megnézte, majd rám nézett és csak ennyit mondott: Hiperaktív egy gyerek, mint az apja. Hjaj, kedves doktor úr, volt kire ütnie.
33. hét
Február 27 - március 4
A luxusalbérletben lévő hétvégi nyugalomnak lőttek, Flóri hétfő délelőtt mindent bepótolt. Olyan buli van a hasamban, amit felnőttek csak hétvégén engedhetnek meg maguknak. Forog körbe a hasamban, ugyan fejjel lefele van, már vissza nem fordul, csak körbe-körbe közlekedik. Hamarosan csak megmondom már neki, hogy szűkül az a hely, ahol ő éldegél.
Ezek után hétfő délután még védőnő – terhes gondozás – védőnő kombinációját kell végigülnöm. Itt mindent rendben találtak, de nekem a vérnyomásom kicsit magasnak tűnt, bár se a védőnő, se a dokinő nem mondta, hogy valamin változtatnom kellene, de érzem, hogy bajok lehetnek. Úgyhogy minden este mérni fogom.
Flóri nem lesz az a konformista, szabálykövető emberpalánta, amilyennek lennie kellene, vagy nem kellene, ha már a szüleiből indulok ki. Sőt újra meg kell állapítsam, hogy tutira nem olvassa azokat a szakirodalmakat, amiben a méhen belüli viselkedésről írnak. Vagy olvasta, de csakazértis élem az életem odabenn ahogy nekem jó gondolkodással cselekszik. Ez még rejtély a számomra, de amikor kijön, tuti megkérdezem. A történet csupán annyi, hogy egész álló nap izeg-mozog. Mint valami kis béka ide oda forgolódik. Nem mondta meg neki senki, hogy szűkül a hely? Azt olvastam valahol, hogy így 33 hetesen az idejük 90-95%-át alvással kéne tölteniük. Na de nem úgy van az nálunk.
Na jó nem nyafogok itt, amúgy is örülök, hogy ennyit mozog, mert tudom, hogy jól van. Már kezdek beparázni a csak úgy elhal a magzat a harminc valahányadik héten dologtól. Így nagyon jó, hogy kb félóránként ad magáról életjelt.
Csütörtökön 145/93-as vérnyomást sikerül produkálnom. Ez bizony már tényleg magas, holnap mehetek vizsgálatra. Tomi pénteken vizsgázik, én szombaton, van okom a stresszre asszem….jó lenne, ha csak ez okozná a dolgot. Azt már a terhesség elejétől tudom, hogy nem fogok én minden vacak tünettel dokihoz rohangálni, de azt is tudtam, hogy az első gyanús jelre, ami a vérnyomásom emelkedését mutatja nincs mese, vizsgálatok szükségesek. Apumnak is magas volt, ebbe halt bele, vagyis ennek a következményeibe, de én nem akarok kockáztatni. A sóval már rég leálltam, a stressz annyira nem maradt el.
A pénteki kivizsgáláson majd 5 percig hallgatom, hogy milyen jól nézek ki. Se pirosság, se elhízás, az arcom se puffadt fel, a lábamban egy gramm felesleges víz sincs. Látom rajta, hogy kicsit kételkedik bennem. Ő is megméri a biztonság kedvéért. Eredménye: 148/96 a doki szeme kikerekedik, hogy akkor ennek fele sem tréfa. Gyógyszeres kezelés napi 2 szemmel, jeee….
Szombaton a nyelvvizsgán jól lefáradok agyban, de este még családi vacsorára vagyunk hivatalosak. Baromi kínosan érzem magam: mindenki meg akarja simogatni a hasam, csodálkoznak, hogy milyen kicsi, így a vége fele, érzem Flórinak se jó a történet, mert még kisebbre összehúzza magát, nehogy valaki elérje őt, és a hasam kisebbnek is látszik, mint amúgy. Legalább a rokonságnak van min csámcsogni. ráadásul nem is tudok velük miről beszélni, mert panaszkodnom kéne a terhességemre, de nekem ez nem megy. Köszönöm jól vagyok, még most is. Ami viszont az ideimre megy, az állandó és persze kéretlen jó tanácsok osztogatása: ha állok, miért nem ülök le; ha ülök, üljek át másik helyre, mert az kényelmetlen. Kinek? Nekem nem! Egyek egy kis húst. Milyen keveset eszek egyszerre. Egyek még ezt is meg azt is. A végén volt olyan, akinek mondtam, hogy eszek én de 5 perc múlva tuti az ölébe adom ki, ha nem hagyja abba.
Ezek tetejébe pedig vacsora közben Tomi elkezdte simogatni a hasam, erre a büdös kölyök nem felkelt és neki állt mozogni és kirúgni azt az oldalam, ahol az apja ült. Ááááá kisszemét….
32. hét
Február 20-26
Még mindig a bordáim rugdosása a legjobb játékszer. Egy kis sarok szinte folyamatosan a bordáim között van, próbáltam a körmömmel csiklandozni, de Flóri nem csikis. Már tényleg nincs semmi ötletem.
A keddi orvosi vizsgálaton a méretei a korának megfelelőek, eredményeim jobbak, mint az előzőek. Megállapítást nyert, hogy 2-es fokban van megöregedve a méhlepény, ami nem olyan rózsás, de lehetne rosszabb is. mindenesetre pihenésre és otthon ülésre lettem kárhoztatva. Az uh-on megkérdezte a szonográfus, hogy kell-e már többször wc-re járnom. Mondom annyira nem tűnt fel, de most, hogy mondja lehet ki kellene mennem. Erre csak mosolyog, mert kiderült Flóri épp a húgyhólyagomat boxolta a vizsgálat alatt és ettől kellett pisilnem.
A dokival beültem a szobájába egy kis beszélgetésre az anyagiakkal meg a szüléssel kapcsolatban, mert eddig ezekről nem volt szó. Túl korainak találtam beszélni róluk, úgyis elfelejti, mire sorra kerülök. Mindenesetre pénzt nem kér. A gátvédelemtől nem zárkózik el, de csak, addig, amíg nem romlanak az értékek, és készüljek fel, hogy 20-30 perccel hosszabb lesz a szülés. Azt mondta, szerinte megéri szülésznőt fogadni, mert így folyton lenne velem valaki, aki jobban figyelne rám, hisz ő csak óránként megvizsgál és a végénél van jelen. Nem tudom mit kéne tennem. Értem én a szülésznő előnyeit, de kell nekem? Nem tudom. Bár, ha belegondolok, hogy Tomi sem biztos, hogy velem lesz, mert nem hiszem, hogy az aggódó arcának látványa erőt adhatna, akkor csak jó lenne, ha ott lenne valaki. Nem? Ááá nem tudom. Még érlelem ezt a dolgot. Azt hiszem mostanában csak ezen fogok gondolkodni.
A doki szerint nem fog ez a terhesség a 40. hétig tartani. Mondtam nekem annyira nem sürgős, bár az április 8-ai dátum nagyon szimpatikus. Ha már választhatok. De szerinte ez nem kívánságműsor. Kár.
Szerdán alig bírok felkelni. Húúú de szarul vagyok egész délelőtt, újra nagyon erős hányingerem van. Eddig is megmaradt a reggeli émelygés, de ez annál erősebb. Gyomorgörccsel és bélcsavarodással kiegészítve. Valami rosszat ehettem? De mit?
Pénteken elmentünk bevásárolni és megvettük a babaholmikat. Szinte minden van, ami kellhet, így bármikor jöhet Flóri, bár még jó helyen van ott ahol most van. Van ágy, pelenkázó, matrac, lepedő, takaró, kocsi, kád, kifogó, hajkefe, hőmérő, játszós cumi, pár darab ruha, mert a többit majd megkapjuk kölcsönbe. Textil pelenkából csak nagyokat vettünk, amiből a nagyi csinál kisebbeket. Melltartóbetét, melltartó, mellszívóhoz tároló edény, a mellszívó meg majd érkezik. Ami kimaradt: cumisüveg, fürdetős kencék, vatta, popsitörlő.
Tomi este már össze is rakta az ágyat meg a pelenkázót. Alig tartott 2 órát a művelet. Nem is értem másoknak miért akkor nagy feladat ez!
A hétvégén Flóri rám hozza a frászt: alig mocorog, de azért csak csak megmozdul. Néha érzem, de nem olyan sokat és nem is olyan erőteljeseket rúg, mint eddig.
Nem vagyok paramami és nem rohanok az ügyeletre, nem hívok fel senkit, pedig többször eljátszok a gondolattal. Nem rohangálok a lakásban visongatva. Csak fekszem és figyelem mi történik bennem.
Vasárnap este zuhanyzás közben Flóri forgolódik, mindig a meleg víz irányába. Tomi simogatja, de most még neki sem válaszol. Mondom neki, hogy nyomogassa meg erősebben nem lesz baja, erre akkorát rúgott neki vissza, hogy a meglepetéstől hátrahőkölt. Ott álltunk a fürdőben és csak nevetni tudtunk. Kinyomta a kislábát az oldalamon, de annyira, hogy meg lehetett fogni. Szakadtunk a röhögéstől.
31. hét
Február 13-19
A délelőtti suli kellően fárasztó. Ráadásul Flóri sem nagyon bírja a sokáig egyhelyben ülést. Új játékszere lett a kislányunknak: befekszik ferdén fejjel lefelé, a lábaival már eléri a lengő bordáimat és azokat rugdossa. Ez még úgy ahogy elviselhető érzés, hisz csak egyszeri fájdalom. De! Amikor folyamatában kifele feszíti, egyszerűen neki támaszkodik és nyomja kifele. Ez már közel sem olyan vicces. Nem tudom pusztán szórakozásból csinálja, vagy csak szűkül neki a szoba, de ez akkor sem túl jó ötlet. Ráadásul hiába simogatom, bökdösöm én, beszélek hozzá, hogy ez nekem mennyire nem jó, rászólok, mint egy rossz kisgyerekre, hogy hagyja abba. DE semmit sem ér, szarik a fejemre. Már nincs ötletem mit kellene csinálnom, amikor rájön a bolondéria. Ez neki jó és kész. Várom, hogy abbahagyja.
Hétvégén babaoldalakat nézegettünk anyóssal. Találtunk néhány érdekes dolgot, amit tuti nem veszünk meg. Ilyen például a pocakdézsa, amiben a babát fürdetni kell és olyan neki, mintha az anyaméhben lenne. Még röhögtük is, hogy van neki egy ehhez hasonló nagy műanyag küblije, amibe a fritu olaját szokta leengedni. Jó lesz az, ha nem akarnánk kádat venni. Brrrrrr. Aztán néztem ezeket az új kádakat, amikben van egy tartó rész, erre kellene a babát ráfektetni. Na kérdezem én, melyik csecsemő marad a seggén fürdés közben? Aztán meg anyuka totál depis lesz, hogy miért nem tudja rendesen fürdetni a gyerkőcöt és mit csinálhat rosszul?
A másik kedvencem a borostyán tesólánc. A borostyán lánc lényege, hogy fogzás közben kell rágcsálni. A tesólánc pedig azért van, hogy a testvér is kivegye a részét ebből az élményből és ne érezze magát kirekesztve.
Anyós kedvence a méhecske hintaló, ami önmagában nagyon jól nézett ki, de hát ez a név… most méhecske vagy ló?
Annyi haszna volt a dolognak, hogy nagyjából átbeszéltük miket kellene venni most és mi az, ami ráér majd később is. jövő héten pedig megyünk és bevásárolunk. Mondanám, hogy hű meg áááá végre, de nem tudom ezt mondani. Én annyira utálok vásárolni, hogy arra nincs szó. Anyám szerint a kisruhák láttán ez megváltozik, de kétlem. A neten szoktam nézegetni a dolgokat, de azt nézem meg, hol kell a gyereket belerakni, meg mennyibe kerül. Nem ájulok be, hogy juj de cuki mindjárt felfalnám. Brrr.. Na ez nem én vagyok.
